2024.szeptember 23-án a Kaszap Nagy István Református Általános Iskola és Óvoda nyolcadikos tanulóival Kecskemétre utaztunk.

A pályaorientációs napon meglátogattuk a Mercedes gyárat, ahol nagyon sok érdekes dolgot hallottunk. Láttuk, hogyan állnak össze az elemekből az autók. Az összeszerelés elejétől kísértük végig a folyamatot egészen addig, amíg kigurultak az ajtón a szebbnél szebb Mercedesek.

A tesztelést is figyelemmel kísértük, de sajnos nem azokkal a járművekkel gurulhattunk haza.

Egy ebédet követően a Kecskemétfilm épületében hallgattunk előadást a rajzfilmkészítés rejtelmeiről. A múlt és jelen technikáját hasonlíthattuk össze. A Magyar népmesék, Toldi, Cigánymesék és számos ismert mese készítésének háttérmunkálatait láthattuk.

Sok ismerettel, élménnyel vértezték fel magukat a diákok a további tanulmányaikhoz.

                                                                                   Rózsásné Kalmár Tímea

s

Osztályunk 2024. szeptember 20-án pályaorientációs nap alkalmából Budapestre látogatott az MTVA székházba. Ahol be tudtunk tekinteni a kulisszák mögé és többet megtudtunk arról, hogy hogyan készül egy műsor az ötlettől a megvalósításig. Itt a közmédia munkatársai 7 televíziós- és 7 rádiós csatornára készítenek műsorokat.

A közel 2 órás interaktív túránk során megismerkedhettünk a televíziózás technikatörténeti fejlődésével, találkozhattunk régi kedves ismerősökkel, többek közt Süsüvel, Mekk Elekkel és a TV Macival, valamint néhány híres TV sorozat szereplőinek eredeti jelmezét is megtekinthettük. Sőt azon stúdiók egyikét is megnéztük, amelyben az adások készülnek.

A túra legnépszerűbb attrakciója a látogatóknak berendezett stúdió, ahol a gyerekek voltak a főszereplők! Kreativitásukat szabadjára engedve kipróbálhatták magukat műsorvezetőként, híradósként, riportot készíthettek egymással, megismerkedhettek a műsorkészítés fortélyaival a kamerák előtt és mögött egyaránt, valamint kipróbálhatták magukat szinkronszínészként is, egy kisfilm szinkronját készítették el.

Itt egyszerre volt jelen a kultúra- és technikatörténet; a múlt a jelen és a jövő. Remekül éreztük magunkat!

1. Osztály

A pályaorientációs napon először meglátogattuk a Túrkevei Rendőrőrsöt, ahol Koós Róbert rendőr alezredes tartott előadást a rendőrök munkájáról. A gyerekek beleülhettek a rendőrautóba, megnéztük a nyomkövető kutyát „bevetésen”. Minden tanuló egy kerékpár csengőt és egy fényvisszaverő mellényt kapott ajándékba.

Ezután átsétáltunk az Albán pékségbe, ahol betekintést nyerhettünk arról, hogyan készítik a kenyeret és a különböző péksüteményeket. Teleki Tímea elmondta a kenyérkészítés lépéseit és bemutatta az ehhez szükséges alapanyagokat és eszközöket. Mindannyiónkat megvendégeltek frissen sült pogácsával.

Kovács Mária

2. Osztály

2024. szeptember 19-én tartottuk pályaorientációs programunkat.
Első és fő célunk a város szélén, az iskolánktól kb. másfél kilométerre található Kostyál gumiklinika, műszaki vizsgaállomás és szerviz volt.
Kerékpárral indultunk útnak, indulás előtt alaposan átbeszélve a kerékpározás szabályait, távolságtartás, jobbra tarts. Szerencsénkre szinte végig kerékpárúton tudunk eljutni a gumiklinikához.
Érkezésünkkel egy időben jött egy defektet kapott autó, így élve a lehetőséggel a kerékjavítás folyamatának nyomonkövetésével indítottuk túránkat. Nagy érdeklődéssel figyelték a gyerekek a munkavégzést, az abroncs le és felrakását, majd a kerék visszahelyezését a furgonra. Ez utóbbinál ki is próbálhatták a bátor jelentkezők a légkulcsot.
Benn az épületben épp zajlott egy autó komputeres kerékösszetartás vizsgálata, igen érdekes volt ez is, majd a gömbcsuklók vizsgálata, ahogy „rángatták” a padlólapot az autó alatt. Kipróbálhatták a nagy, traktor- és teherautókerekek emelésére szolgáló gépek mozgatását is az érdeklődők.
Műszaki vizsgaállomás helyét is megnéztük, és megvizsgáltuk egy autó tárcsafék rendszerét, elmagyarázva, megértve, hogy a fém a fémhez dörzsölődik, az lassítja a járművet. Innen egy nagyon ritkán látogatott helyet nézhettünk meg, ami nem más, mint a gumihotel. A szezonálisan éppen nem használt abroncsok tárolására szolgáló hatalmas padlástér. ide lifttel jutottunk fel.
Kiegészítő programként a parókiát mutatta meg számunkra Tiszteletes Úr. Történelem, hon- és népismeret, olvasás/irodalom tantárgyakból is mindig szóba kerül településünk legöregebb épülete. Esetünkben ez a parókia. Érdekes színfoltja volt ez a napunknak, napunk lezárásának.

Hajdu Viktor

3. Osztály

A 3. osztàly 2024.09.18-àn pàlyaorientàciós nap keretén belül ellàtogatott a helyi Military múzeumba,ahol a katonaság rejtelmei nemcsak a fiúkat,de a lànyokat is érdekelték. Izgalmas történeteket mesélt Jóska bàcsi és még vendéglàtàsban is részesültek a tanulók. Kerékpáros közlekedést is gyakoroltuk,hiszen azzal mentünk a múzeumba. Ezután a Vadász Pàl Kiàllítóteremben Kapos Jànos a kulissza titkokba engedte be a gyerekeket, mivel bemutatatta az ott dolgozók munkakörét. Megtudhattuk,h mennyi munka àll mögötte mire egy tárgyat kiàllítva nézhetünk meg.

Kozma-Molnár Nikolett

4. Osztály

Szeptember 17-én a katonaélet rejtelmeibe nyertek bepillantást a refis negyedikesek.
Dinya József Millitary kiállításán az első és második világháború relikviái között testközelből megtapasztalhattuk milyen volt a katonaélet a háború idején.
Sok érdekes információt megtudtunk Túrkeve hős pilótájáról, Beregszászi Sándorról és az általa vezetett repülőről.
Ezúton mondunk köszönetet Dinya Józsefnek, hogy lehetővé tette számunkra féltve őrzött gyűjteményének megtekintését és megosztotta érdekes történeteit a katonaságról.

Pardi Ildikó

2024. 05. 09. csütörtök

Az első napon az esős időjárás teljesen felborította a programok tervezett sorrendjét. Szerencsére jó hamar elkezdett esni, így másfél óránk volt a buszon tanakodni, mérlegelni és dönteni. Aznap még nem láttuk át, de ez a sorrendmódosítás olyan új időkereteket szabadított fel, amelyek lehetővé tették plusz programok beiktatását.

Mivel aznap a zuhogó csapadék megakadályozta a Székely-kő megmászását, ezért a Tordai Sóbányát látogattuk meg. A Sóbánya rugalmas volt, számukra nem okozott gondot az, hogy későbbi időpontról idehelyeztük látogatásunkat. A magyar nyelvű idegenvezetés teljes körű és minden részletre kiterjedő volt. Meghallgattunk a bányászat történetét, a gazdasági összefüggéseket, amelyek a történelmi Magyarország más tájaihoz, így az Alföldhöz és a Nagykunsághoz (Sóút) is hozzákapcsolták Tordát. Láthattuk egy igényes, mozgó modellt, ami a bánya egyes technikai berendezéseit mutatta be. A számos lépcső megmászása szerencsére nem okozott gondot. A vezetés során élvezhettük az esztétikai értékeket és hallhattunk a sóbánya gyógyhatásáról is. A turisztikai hasznosulás példája alapján a természetközeli, aktív kikapcsolódást ismerhették meg a tanulók. A hetedikesek nem tudtak kiemelni különlegességet, elmondásuk szerint minden új információ és a helyszín minden részlete egyformán volt különleges és érdekes számukra. A program végén kis szabadidő volt, a gyerekek felültek az óriáskerékre, amely a bánya gyomrában van, és ajándékot is vásároltak.

Egy hetedikes diák: „Az egyik kedvencem volt a sóbánya, az nagyon szép volt. Nagyon magasról láttuk a bánya alját.”

2024. 05. 10. péntek

A második napra került a Tordai Hasadék végig járása, amelyhez szerencsére már jó időt kaptunk. Az élmény, amely egy elég könnyű és mégis izgalmas völgytúra, amelyet akár kisgyermekek is megjárhatnak, így a hetedikeseknek semmi gondot nem okozott. A sziklák és a patak kihagyhatatlan vonzerővel bírnak, Erdély egyik páratlan természeti kincsében barangolhattunk. A speciális geológiai folyamat megismertetése után Szent László és Rákóczi mondakörének felidézése következett. Emellett Szilágyi Vilmos tanulónk érdekes kiselőadást tartott a helyszínen a hasadék geológus kutatóiról, melyre még otthon önállóan készült fel.

Egy hetedikes diák: „Szerintem a Tordai-hasadék volt a legizgalmasabb.”

Kora délutánra maradt a torockószentgyörgyi vár, amelyhez egy könnyű séta vezet, majd a végén kevés meredek hegymászás. A várat 1704-ben robbantották fel, a Rákóczi-szabadságharcban. A romnál kiemelt figyelemmel kellett közlekedni, de tanulóink minden szabályt betartva jutottak az öregtorony tövéhez, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a Székely-kő felé. Aznap még Torockó faluban is színes program várt minket: a helyi őstermelő, Both Lénárd meglátogatása. Lénárd gazdaságához rövid séta után érkeztünk meg, a falu feletti lankás dombok egyikén terül el birtoka és tanyája. Meglepetés erejével hatott, mivel a látvány esztétikus volt, de egyszerre modern is, szerencsére jól illeszkedett a tájba, nem rombolta a hegyvidék szép arculatát. Nagy tisztaságot találtunk, az erdélyi magyarságra jellemző rendezett, következetes gazdálkodást tapasztaltunk, az alföldi gyermekek a hegyi mezőgazdaság fogásaihoz szükséges eszközökkel ismerkedhettek meg.

A következő váratlan dologgal az állatállomány megtekintésekor találkoztunk. Lénárd felesége mutatta meg az Angus fajtájú szarvasmarhákat, amelyek közül két tehénnek kicsi borjai is voltak. A lányok természetesen el voltak ragadtatva, de a fiúk is minden külön kérés nélkül tartották be a szabályt, így némán néztük meg az állatállomány új generációját. Szakértői ismertetést kaptunk arról, hogy hogyan valósul meg a hegyvidéki állattartás, a takarmányozás, és hogy milyen felvevőpiac igényli ezeket az állatokat. Lénárd és családja példaértékű életének egy délutánjában vehettünk részt, hálás köszönettel tartozunk nekik.

Mivel a nap beosztása lehetővé tette, plusz programelemeket tudtunk megvalósítani. Vendéglátóink, a Brassais Véndiák Alapítvány kapcsolatának köszönhetően a Torockói Tájház meglátogatása következett, amely bár csöppnyi, mégis, mivel a legrégebbi ház, kedves kincse a falunak. Itt mindenes kalauzunk, Dénes tartott ismertetést a házépítés itteni 17.-18. sz.-i hagyományairól, ami nem tér el jelentősen a nagykunságitól, viszont a szobák és a padlás felhasználási lehetőségei új információkat nyújtottak a tanulóinknak.

A nap zárásaként szintén vendéglátónk közbenjárásával a falu csöppnyi, de szépen felújított unitárius erődtemplomát látogattuk meg, ahol a történetet egy falitabló révén ismertük meg. Miután a reformációról a 6. osztályban és a hittanórán tanultakat felidéztük, és elhelyeztük kereszténységünk térképén a magyarságnak oly különlegesen jelentős felekezetét, egy zsoltár hangzott el, amely mind nekünk, reformátusoknak, mind az unitáriusoknak fontos éneke. A folytatásban a torony lépcsőin jutottunk fel a harangokhoz, amelyek évszázados emlékeket őriztek. A kilátás páratlan volt, ez után pedig az erődtemplom falain belül az udvaron sétálhattunk és gyönyörködhettünk az erdélyi magyarság e szigetének építészetén.

Fontosnak tartjuk, hogy szemléletet is formáljunk, és a tanulóinknak a felnőtt életükre nézve hasznos és értékes kikapcsolódási, szabadidős tevékenységek lehetőségeit mutathassuk meg. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy erre ilyen gyönyörűtájon, magyarlakta területen van mód. Pál Gyula hegyivezető, túraszervező, a torockói közösség egyik megkerülhetetlen és megbecsült alakja, több, mint 1000 alkalommal vezetett túrát a környező hegyekbe. Meglátogatása alkalmával beszélgettünk vele arról, hogyan éli meg magyarságát, mesélt az ottani iskolarendszerről, amelyet neki kellett végig járnia, családi emlékeket idézett fel. Nemcsak a mi útjaink tapasztalatairól cseréltünk véleményt, sokat hallottunk arról, hogy ő és családja hány szállal kapcsolódik a mai Magyarországhoz, és milyen alkalmakkor járt a határ innenső oldalán Az egyesület közösségi épületét is bejártuk, ahol a turisztikai lehetőségekkel ismerkedhettünk meg. Estére faluismereti vetélkedőt szerveztünk, a gyerekek csoportokban, de felnőtt kísérettel járták be a kis utcákat.

Egy hetedikes diák: „Az az este, amikor csoportokban mentünk a faluba faluismereti vetélkedőt játszani, az nagyon tetszett… Ez egy örök élmény lesz!”

„Este egy olyan játékot játszottunk, hogy a falu különböző pontjain bizonyos dolgokat kellett megkeresnünk.”

2024. 05. 11. szombat

Kora délelőtt a Nagyenyedi Református Kollégium és a nagyenyedi vár megtekintése volt a program. A két fűzfa mondakörét a 7.b idézte fel, és a korosztályra jellemző módon a szerelmi szál került előtérbe, de a szabadságharcainkkal is jól összekapcsolhattuk a történetet.

Az alvinci kastély romjainak megtekintésének alkalmával újabb tanulói előadás következett a horvát származású Utyeszenics Györgyről, aki a magyar történelemben Martinuzzi Fráter Györgyként híresült el. A magyarság meghatározó 16. századi politikusa az Erdélyt és így a magyarságot megőrző hintapolitika mestere egyaránt ismerős volt az Egri Csillagokból és a 6.-os történelemkönyvből.

Ebédidőben érkeztünk a Gyulafehérvárra, amely Bethlen alatt Erdély fővárosává vált. Az úticsomag elfogyasztása után sétáltunk körbe a nagytemplomban, a fejedelmek megválasztásának és temetésének helyszínén. Az erdélyi reneszánsz elvarázsolta a tanulókat, és az egyes stíluselemekre is felhívtuk figyelmüket, végre nem projektoron keresztül léphettek be egy valódi katedrálisba. A székesegyház Erdély szíve, fejedelemválasztások helyszíne, ahol Rákóczi mellett majd minden fejedelem megfordult. A harangtorony kiállításának megtekintése szintén nagyon hasznos volt, a kőtárban közelről vehették szemügyre az 500 éves faragványokat, itt kapcsolhattunk újra a 6.-os, de az 5.-es művészettörténeti ismeretekhez is.

Egy hetedikes diák: „A kedvencem Gyulafehérváron az óváros volt. Kirakodóvásár volt a paloták között, és koncert is.”

Délutánra maradt a Székely-kő megmászása, amely során hegyivezetőnk, Pál Gyula a kisebbik csúcsra vitte fel lelkes csapatunkat. Természetesen a kényelmes délelőtt után a síkvidéki tanulók több pihenővel teljesítették a 670 méteres szintemelkedést, és érkeztek meg a tatárjárás-korabeli vár helyszínére. Mivel maga a hegy is sokarcú, Gyula bácsi sem vezet fel rá két egyforma programmal, idén a vármaradványokat vizsgálhattuk át, közel 800 éves cserépdarabokat foghattunk kezünkbe, amelyek a hegycsúcson pihennek a vész óta. Gyula bácsi kimeríthetetlen tárháza Torockó történetének, és a környező vidék természeti kincseinek avatott ismerője. A leereszkedésben néhol kötéllel támogatott minket.

„A legfárasztóbb a Székely-kő megmászása volt. A lefelé út meredek volt és ott a túravezető, Gyula bácsi segített nekünk.”

Egy hetedikes diák: „Nagyon féltem, hogy nem tudom megmászni a Székely-követ, de megcsináltam, és örülök, hogy nem maradtam lent!”

2024. 05. 12. vasárnap

A negyedik nap a hazaúté volt. Szomorú szívvel búcsúztunk:

„A szálláson a vendéglátók nagyon kedvesek voltak. Bármit kértünk, egyből hozták nekünk!”

Egy hetedikes diák: „Dénes bácsi (a vendéglátónk) nagyon jószívű bácsi volt, áradt belőle a szeretet.”

Kolozsváron a Mátyás-szobor és a szülőház mellett a dómot is megtekinthettük belülről. Megtaláltuk Bocskai István szülőházát is.

Kőrösfőn a vásárban a helyi kézművesek emléktárgyaiból is lehetett válogatni, a magyar népművészettel, a máig élő hagyományokat ápoló mesterek munkáival az is eltelt, aki nem hozott haza belőlük.

Nagyszalontán, Túrkeve testvérvárosában az Arany János Múzeum látott vendégül minket. A kiállítás legfelső szintjén a tanulók a mozgatható múzeumpedagógiai eszközök révén mélyíthették el tudásukat Toldiról és a költőről. Nagyszalontának, mint hajdútelepülésnek, és így a reformátusság fontos helyszínének megismerése szintén része volt annak, hogy a határon túli vidékek, értékek fontosságát éreztessük, átadjuk a túrkevei és kétpói református diákoknak. A hazaérkezés a kora esti órákban történt, sok élménnyel és örömmel tértünk meg szülővárosunkba.

Nagyon szépen köszönjük az Alapkezelő támogatását, a szülők felajánlásait, a szállásadók kedvességét, gondoskodását, sofőrünk, Józsi bácsi minden fáradozását és a kísérő pedagógusok munkáját!