2026. 06. 05. Péntek

A csoport a megérkezés után megmászta a Székely-kőt, amelyre hegyivezetőnk, Pál Gyula vitte fel lelkes diákjainkat és a kísérőtanárokat. A tanulók több pihenővel teljesítették a közel 700 méteres szintemelkedést, és érkeztek meg a először magasabbik csúcsra, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik minden irányba, szinte egész Erdélyt be lehet látni. Mivel az idő jó volt, megmásztuk a kisebb csúcsot is, ahol Torockó falu tatárjárás-korabeli emlékeiről mesélt Gyula bácsi, ugyanis ide menekültek a magyarok a támadók elől, itt védték közösségüket. A leereszkedés után fáradtan tértünk haza a szállásra.

2026. 06. 06. Szombat

A hétvége első napján a Tordai Sóbánya meglátogatására került sor. A teljes körű magyar nyelvű idegenvezetés minden részletre kiterjedő volt, meghallgattunk az itteni bányászat történetét, a gazdasági összefüggéseket, amelyek a történelmi Magyarország más tájaihoz, így szülőhazánkhoz, az Alföldhöz és a Nagykunsághoz is hozzákapcsolták Tordát. Egy igényes, mozgó modellen figyelhettük meg a bánya technikai berendezéseinek működését. A 13 emeletnyi lépcső megmászása nem okozott gondot. A diákoknak leginkább a visszhang terem tetszett, ilyen hangos csapatot még nem küldött iskolánk. A programelem végén a szabadidős időkeret lehetőséget biztosított a különböző játékok kipróbálására, amelyek a bánya mélyén vannak, és ajándékvásárlásra.

Kora délután, ragyogó napsütésben érkeztünk a Tordai Hasadékhoz. A könnyű, de izgalmas völgytúra a hetedikeseknek nagyon tetszett és bár hétvége volt és jó idő, szerencsére nem lepték el a turisták a patakpartot, csoportunk zavartalanul élvezhette a kilátást a sziklákra, a csobogó vízfolyásra és az eget ostromló bércekre. Mivel az idő megengedte, csapatunk egészen a hasadék északi végéig eljutott. A kiindulási helyre érkezésünkkor azonban zivatar csapott le ránk, így a büfésátrakban kerestünk menedéket, szerencsére senki sem ázott el. Némi lángos evés után indultunk vissza a faluba, ahol színes program várt minket.

A Brassais Véndiák Alapítvány munkatársának, Dénesnek köszönhetően meglátogattuk a Torockói Tájházat, amely a legrégebbi háza és egyben kincse a falunak.

Kora este a falu csöppnyi unitárius erődtemplomát látogattuk meg, ahol a történetet egy falitablóról olvashatták fel a diákok. Miután a reformációról az iskolában tanultakat felidéztük, elhelyeztük kereszténységünk térképén a magyarságnak oly különlegesen fontos felekezetét.

Zárásként a Torockói Néprajzi Múzeumot látogattuk meg, amely kicsiny, de remekül összeállított kiállítással kápráztatja e a látogatókat.

2026. 06. 07. Vasárnap

Reggel a Nagyenyedi Református Kollégium, a református templom és a nagyenyedi vár megtekintésével kezdtük a napot. A két fűzfa mondakörét a 7.-es diákok és a tanárok közösen idézték fel, és a korosztályra jellemző módon a szerelmi szál került előtérbe, de a történetet jól összekapcsolhattuk a szabadságharcainkkal is.

Az alvinci kastélynál nem tudtunk a falak tövéig sétálni, mivel az előtte lévő területet gazdálkodás céljából elkerítették, így csak kődobásnyi távolságból nézhettük meg Martinuzzi Fráter György kastélyát.

Ebédidő előtt ragyogó napsütésben érkeztünk a Gyulafehérvári Székesegyházba. Körbesétáltuk a fejedelmek megválasztásának és temetésének helyszínét. Az erdélyi reneszánsz elvarázsolta a tanulókat, és az érsekség munkatársától remek idegenvezetést kaptunk, minden rejtett építészeti emlékre felhívta a figyelmünket, és olyan helyekre is bemehettünk vele, ahová egyszerű látogatóként nem jutottunk volna. Végre nem csak egy projektoron keresztül léphettünk be egy valódi katedrálisba. A harangtorony kiállításának megtekintése szintén nagyon hasznos volt, a kőtárban közelről vehették szemügyre az félévezredes faragványokat, itt kapcsolhattunk újra a 6.-os, de az 5.-es művészettörténeti ismeretekhez. A fejedelmi paloták tövében a „hintapolitika” fogalmának felelevenítése és újabb magyarázata szükséges volt, hiszen itt is a hatodikos tananyaghoz kapcsoltuk az élményt. A protestáns időszak emlékeiről is kaptunk ismertetést.

A történelmi belváros sétálóutcáján ajándékvásárlásra volt lehetőség.

A délutáni program a torockószentgyörgyi vár dombjának megmászása volt, amely egy könnyű séta, a végén egy kevés meredek hegymászással. A romoknál idén is kiemelt figyelemmel kellett közlekedni, a vár felújítása még tart, természetesen tanulóink minden szabályt betartva jutottak az öregtorony tövéhez és gyönyörködhettek a kilátásban. A helyszínen a Thoroczkay család történetéből és a középkori várépítészetről adtunk át tanulóinknak ismereteket.

2026. 06. 08. Hétfő

Reggel elbúcsúztunk a szállástól, vendéglátóinktól. Kolozsváron a Mátyás-szobor, valamint a Mátyás- és Bocskai-szülőházak mellett a dómot is megtekinthettük, és idén teljes körű, magyar nyelvű idegenvezetést is kaptunk, sőt a bátrabb diákok fel is mászhattak oda, ahonnan a királyok kísérték figyelemmel az Istentiszteleteket.

A Nagyszalontai Arany János Múzeum idén nem tudott minket vendégül látni, ehelyett a világhírű kőrösfői református templomot nézhettük meg, ahol szintén kaptunk magyar nyelvű idegenvezetést. Az egyedi építészetéről elhíresült templom bejárása után a kézműves vásárban válogathattak a gyerekek.

A hazaérkezés a kora esti órákban történt, sok élménnyel és örömmel érkeztünk Kétpóra és Túrkevére.

Egyik 7.-es tanulónk így emlékszik vissza a kirándulásra:

„A Határtalanul kirándulás Erdélyben nagyon jól sikerült és rengeteg helyre eljutottunk közösen az osztállyal. Már az első nap megmásztuk a Székely-kőt, ami elég fárasztó volt, de a fenti kilátás miatt teljesen megérte felmenni. A szombati napon voltunk a Tordai sóbányában, ami a legnagyobb kedvencem, mert akkora az egész, mint egy földalatti bázis, még egy óriáskerék is van benne. Délután voltunk a Tordai-hasadékban is ahol a hatalmas sziklák között túráztunk, valahol drótkötél segítségével, ami pluszban nagyon jó volt. A legalsó szinten ráadásul egy sötét sós vizű tó van, aminek a közepén egy kivilágított sziget áll és még csónakázni is lehet rajta. Útközben megnéztünk egy csomó szép régi templomot, amik belülről nagyon nagyok és érdekesek voltak. Nagyenyeden is megálltunk a híres iskolánál, és a kollégium történetét is elmeséltük egymásnak. Gyulafehérváron a székesegyházban megnéztük a hatalmas ablakokat és a gyönyörű faragott arany díszeket az oltárnál. Utána pont egy vásárba is be tudtunk menni, ahol nagyon jó volt a hangulat a sok árus között. Felmentünk egy régi várromhoz is. Ez a kirándulás az egész osztály számára egy felejthetetlen élmény marad.”