Beszámoló a Határtalanul 2023-as pályázat tanulmányi kirándulásáról
2024. 05. 09. csütörtök
Az első napon az esős időjárás teljesen felborította a programok tervezett sorrendjét. Szerencsére jó hamar elkezdett esni, így másfél óránk volt a buszon tanakodni, mérlegelni és dönteni. Aznap még nem láttuk át, de ez a sorrendmódosítás olyan új időkereteket szabadított fel, amelyek lehetővé tették plusz programok beiktatását.
Mivel aznap a zuhogó csapadék megakadályozta a Székely-kő megmászását, ezért a Tordai Sóbányát látogattuk meg. A Sóbánya rugalmas volt, számukra nem okozott gondot az, hogy későbbi időpontról idehelyeztük látogatásunkat. A magyar nyelvű idegenvezetés teljes körű és minden részletre kiterjedő volt. Meghallgattunk a bányászat történetét, a gazdasági összefüggéseket, amelyek a történelmi Magyarország más tájaihoz, így az Alföldhöz és a Nagykunsághoz (Sóút) is hozzákapcsolták Tordát. Láthattuk egy igényes, mozgó modellt, ami a bánya egyes technikai berendezéseit mutatta be. A számos lépcső megmászása szerencsére nem okozott gondot. A vezetés során élvezhettük az esztétikai értékeket és hallhattunk a sóbánya gyógyhatásáról is. A turisztikai hasznosulás példája alapján a természetközeli, aktív kikapcsolódást ismerhették meg a tanulók. A hetedikesek nem tudtak kiemelni különlegességet, elmondásuk szerint minden új információ és a helyszín minden részlete egyformán volt különleges és érdekes számukra. A program végén kis szabadidő volt, a gyerekek felültek az óriáskerékre, amely a bánya gyomrában van, és ajándékot is vásároltak.
Egy hetedikes diák: „Az egyik kedvencem volt a sóbánya, az nagyon szép volt. Nagyon magasról láttuk a bánya alját.”
2024. 05. 10. péntek
A második napra került a Tordai Hasadék végig járása, amelyhez szerencsére már jó időt kaptunk. Az élmény, amely egy elég könnyű és mégis izgalmas völgytúra, amelyet akár kisgyermekek is megjárhatnak, így a hetedikeseknek semmi gondot nem okozott. A sziklák és a patak kihagyhatatlan vonzerővel bírnak, Erdély egyik páratlan természeti kincsében barangolhattunk. A speciális geológiai folyamat megismertetése után Szent László és Rákóczi mondakörének felidézése következett. Emellett Szilágyi Vilmos tanulónk érdekes kiselőadást tartott a helyszínen a hasadék geológus kutatóiról, melyre még otthon önállóan készült fel.
Egy hetedikes diák: „Szerintem a Tordai-hasadék volt a legizgalmasabb.”
Kora délutánra maradt a torockószentgyörgyi vár, amelyhez egy könnyű séta vezet, majd a végén kevés meredek hegymászás. A várat 1704-ben robbantották fel, a Rákóczi-szabadságharcban. A romnál kiemelt figyelemmel kellett közlekedni, de tanulóink minden szabályt betartva jutottak az öregtorony tövéhez, ahonnan csodálatos kilátásban volt részünk a Székely-kő felé. Aznap még Torockó faluban is színes program várt minket: a helyi őstermelő, Both Lénárd meglátogatása. Lénárd gazdaságához rövid séta után érkeztünk meg, a falu feletti lankás dombok egyikén terül el birtoka és tanyája. Meglepetés erejével hatott, mivel a látvány esztétikus volt, de egyszerre modern is, szerencsére jól illeszkedett a tájba, nem rombolta a hegyvidék szép arculatát. Nagy tisztaságot találtunk, az erdélyi magyarságra jellemző rendezett, következetes gazdálkodást tapasztaltunk, az alföldi gyermekek a hegyi mezőgazdaság fogásaihoz szükséges eszközökkel ismerkedhettek meg.
A következő váratlan dologgal az állatállomány megtekintésekor találkoztunk. Lénárd felesége mutatta meg az Angus fajtájú szarvasmarhákat, amelyek közül két tehénnek kicsi borjai is voltak. A lányok természetesen el voltak ragadtatva, de a fiúk is minden külön kérés nélkül tartották be a szabályt, így némán néztük meg az állatállomány új generációját. Szakértői ismertetést kaptunk arról, hogy hogyan valósul meg a hegyvidéki állattartás, a takarmányozás, és hogy milyen felvevőpiac igényli ezeket az állatokat. Lénárd és családja példaértékű életének egy délutánjában vehettünk részt, hálás köszönettel tartozunk nekik.
Mivel a nap beosztása lehetővé tette, plusz programelemeket tudtunk megvalósítani. Vendéglátóink, a Brassais Véndiák Alapítvány kapcsolatának köszönhetően a Torockói Tájház meglátogatása következett, amely bár csöppnyi, mégis, mivel a legrégebbi ház, kedves kincse a falunak. Itt mindenes kalauzunk, Dénes tartott ismertetést a házépítés itteni 17.-18. sz.-i hagyományairól, ami nem tér el jelentősen a nagykunságitól, viszont a szobák és a padlás felhasználási lehetőségei új információkat nyújtottak a tanulóinknak.
A nap zárásaként szintén vendéglátónk közbenjárásával a falu csöppnyi, de szépen felújított unitárius erődtemplomát látogattuk meg, ahol a történetet egy falitabló révén ismertük meg. Miután a reformációról a 6. osztályban és a hittanórán tanultakat felidéztük, és elhelyeztük kereszténységünk térképén a magyarságnak oly különlegesen jelentős felekezetét, egy zsoltár hangzott el, amely mind nekünk, reformátusoknak, mind az unitáriusoknak fontos éneke. A folytatásban a torony lépcsőin jutottunk fel a harangokhoz, amelyek évszázados emlékeket őriztek. A kilátás páratlan volt, ez után pedig az erődtemplom falain belül az udvaron sétálhattunk és gyönyörködhettünk az erdélyi magyarság e szigetének építészetén.
Fontosnak tartjuk, hogy szemléletet is formáljunk, és a tanulóinknak a felnőtt életükre nézve hasznos és értékes kikapcsolódási, szabadidős tevékenységek lehetőségeit mutathassuk meg. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy erre ilyen gyönyörűtájon, magyarlakta területen van mód. Pál Gyula hegyivezető, túraszervező, a torockói közösség egyik megkerülhetetlen és megbecsült alakja, több, mint 1000 alkalommal vezetett túrát a környező hegyekbe. Meglátogatása alkalmával beszélgettünk vele arról, hogyan éli meg magyarságát, mesélt az ottani iskolarendszerről, amelyet neki kellett végig járnia, családi emlékeket idézett fel. Nemcsak a mi útjaink tapasztalatairól cseréltünk véleményt, sokat hallottunk arról, hogy ő és családja hány szállal kapcsolódik a mai Magyarországhoz, és milyen alkalmakkor járt a határ innenső oldalán Az egyesület közösségi épületét is bejártuk, ahol a turisztikai lehetőségekkel ismerkedhettünk meg. Estére faluismereti vetélkedőt szerveztünk, a gyerekek csoportokban, de felnőtt kísérettel járták be a kis utcákat.
Egy hetedikes diák: „Az az este, amikor csoportokban mentünk a faluba faluismereti vetélkedőt játszani, az nagyon tetszett… Ez egy örök élmény lesz!”
„Este egy olyan játékot játszottunk, hogy a falu különböző pontjain bizonyos dolgokat kellett megkeresnünk.”
2024. 05. 11. szombat
Kora délelőtt a Nagyenyedi Református Kollégium és a nagyenyedi vár megtekintése volt a program. A két fűzfa mondakörét a 7.b idézte fel, és a korosztályra jellemző módon a szerelmi szál került előtérbe, de a szabadságharcainkkal is jól összekapcsolhattuk a történetet.
Az alvinci kastély romjainak megtekintésének alkalmával újabb tanulói előadás következett a horvát származású Utyeszenics Györgyről, aki a magyar történelemben Martinuzzi Fráter Györgyként híresült el. A magyarság meghatározó 16. századi politikusa az Erdélyt és így a magyarságot megőrző hintapolitika mestere egyaránt ismerős volt az Egri Csillagokból és a 6.-os történelemkönyvből.
Ebédidőben érkeztünk a Gyulafehérvárra, amely Bethlen alatt Erdély fővárosává vált. Az úticsomag elfogyasztása után sétáltunk körbe a nagytemplomban, a fejedelmek megválasztásának és temetésének helyszínén. Az erdélyi reneszánsz elvarázsolta a tanulókat, és az egyes stíluselemekre is felhívtuk figyelmüket, végre nem projektoron keresztül léphettek be egy valódi katedrálisba. A székesegyház Erdély szíve, fejedelemválasztások helyszíne, ahol Rákóczi mellett majd minden fejedelem megfordult. A harangtorony kiállításának megtekintése szintén nagyon hasznos volt, a kőtárban közelről vehették szemügyre az 500 éves faragványokat, itt kapcsolhattunk újra a 6.-os, de az 5.-es művészettörténeti ismeretekhez is.
Egy hetedikes diák: „A kedvencem Gyulafehérváron az óváros volt. Kirakodóvásár volt a paloták között, és koncert is.”
Délutánra maradt a Székely-kő megmászása, amely során hegyivezetőnk, Pál Gyula a kisebbik csúcsra vitte fel lelkes csapatunkat. Természetesen a kényelmes délelőtt után a síkvidéki tanulók több pihenővel teljesítették a 670 méteres szintemelkedést, és érkeztek meg a tatárjárás-korabeli vár helyszínére. Mivel maga a hegy is sokarcú, Gyula bácsi sem vezet fel rá két egyforma programmal, idén a vármaradványokat vizsgálhattuk át, közel 800 éves cserépdarabokat foghattunk kezünkbe, amelyek a hegycsúcson pihennek a vész óta. Gyula bácsi kimeríthetetlen tárháza Torockó történetének, és a környező vidék természeti kincseinek avatott ismerője. A leereszkedésben néhol kötéllel támogatott minket.
„A legfárasztóbb a Székely-kő megmászása volt. A lefelé út meredek volt és ott a túravezető, Gyula bácsi segített nekünk.”
Egy hetedikes diák: „Nagyon féltem, hogy nem tudom megmászni a Székely-követ, de megcsináltam, és örülök, hogy nem maradtam lent!”
2024. 05. 12. vasárnap
A negyedik nap a hazaúté volt. Szomorú szívvel búcsúztunk:
„A szálláson a vendéglátók nagyon kedvesek voltak. Bármit kértünk, egyből hozták nekünk!”
Egy hetedikes diák: „Dénes bácsi (a vendéglátónk) nagyon jószívű bácsi volt, áradt belőle a szeretet.”
Kolozsváron a Mátyás-szobor és a szülőház mellett a dómot is megtekinthettük belülről. Megtaláltuk Bocskai István szülőházát is.
Kőrösfőn a vásárban a helyi kézművesek emléktárgyaiból is lehetett válogatni, a magyar népművészettel, a máig élő hagyományokat ápoló mesterek munkáival az is eltelt, aki nem hozott haza belőlük.
Nagyszalontán, Túrkeve testvérvárosában az Arany János Múzeum látott vendégül minket. A kiállítás legfelső szintjén a tanulók a mozgatható múzeumpedagógiai eszközök révén mélyíthették el tudásukat Toldiról és a költőről. Nagyszalontának, mint hajdútelepülésnek, és így a reformátusság fontos helyszínének megismerése szintén része volt annak, hogy a határon túli vidékek, értékek fontosságát éreztessük, átadjuk a túrkevei és kétpói református diákoknak. A hazaérkezés a kora esti órákban történt, sok élménnyel és örömmel tértünk meg szülővárosunkba.
Nagyon szépen köszönjük az Alapkezelő támogatását, a szülők felajánlásait, a szállásadók kedvességét, gondoskodását, sofőrünk, Józsi bácsi minden fáradozását és a kísérő pedagógusok munkáját!
